A harmincas évek irodalmának mai értékelése
Martinez Estrada, az argentin esszé apja, megteremtője, dajkája hatvannégyben halt meg. Halála után öt évvel a legkülönbözőbb irói csoportok körében olvasottabb, mint valaha. Mert természetesen írók írója ő, mint világszerte a legtöbb esszéista.
Fiatal postai tisztviselő volt, amikor egymás után három verskötete jelent meg. Az elsővel egy harmadik irodalmi díjat szerzett, a harmadik és egyben utolsó kötetével elnyerte az argentin költészet nemzeti nagydíját. Ezután a költészet művelésének végérvényesen hátat fordított.
Rövidesen egyetemi tanár lett La Platán. Majdnem egy évtizedig semmit sem publikált. 1933-ban robbant be az argentin irodalomba: Radiographia de la Pampa (Röntgenfelvétel a pampáról)című monumentális munkája. Szép, tömör prózáját legádázabb ellenfelei is nyomban áradozva dicsőítették. Gondolataival, világnézetével, irodalompolitikai jelentőségével harminc éven át szinte megállás nélkül vitatkoztak lelkes hívei is. Csak argentin-spanyol nyelven negyvenkilenc könyv, tanulmány jelent meg erről az egy, úgy látszik, alapvető művéről.
(...) A harmincas évek Estrada vezette lendülete után a nagyobbik, a második irodalmi fellélegzés ötvenötben kezdődött. Világirodalmi mértékkel mérhető, életigenlő optimista művek ezután sem keletkeztek, sőt, ezután kapott lábra számos, végre engedélyezett modern irányzattal együtt a sajátos argentin pesszimista kriticizmus. Mégis valami buzgóság, a "harcolni érdemesnek" argentin megfogalmazása érződik az ötvenöt után keletkezett művekből. Borges olyanképpen fogalmazta meg ezt az új magatartást, mint az eladdig hiányzott, végre megtalált bizonyosságát annak, hogy " nem feltétlenül szükséges az argentin írónak azzal bizonyítani amerikaiságát, hogy egyben hátat fordít Európának."
A ma már igen öreg Victoria Ocampót az argentin nagyközönség sohasem olvasta. (...) Perón idejében a sajátosan argentin-nemzeti-szocialista ízű, mondva csinált "írók" nem bocsátották meg neki, hogy patricius-sarj, s hogy előbb tudott franciául beszélni, mint a hazai kasztezsánó-spanyolul. 1931-ben ő alapította a megszűrt hangú, tudományosan pontos SUR irodalmi folyóiratot, egész irodalmi tábor nőtt körötte.
Victoria Ocampo írt először Argentínában Graham Greene-ről, Keyserling-ről, Tagóréról, Malraux-ról. Olyan szerepe is volt az argentin irodalomban, mint annak idején Gertrude Steinnek a fiatal Hemingway, Ezra Pound és társai között. Divat volt őt "a pampa madame de Rambouillet"-jének, "mandarinok királynőjének", "Victoria királynőnek" nevezni. (...) Mai ellenfelei is nagy érdemének tartják, hogy az irodalmi világ eladdig nagy közönyét az argentin művek felé áttörte, oszlatta. Maga fordította argentín műveket helyezett el a párizsi Gallimard-nál, az ő fordításában és közvetítésével jelent meg először franciául Victoria leghűségesebb híve, s máig a legjelentősebb argentin író: Jorge Luis Borges.
Forrás:https://books.google.hu/bkshp?hl=hu&tab=pp
Ignácz Rózsa: Argentína viharszünetben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése