Akkortájt nem volt pénzem könyvet venni. Olvasnivalót a Shakespeare és Társai kölcsönkönyvtárból, Sylvia Beach rue de l'Odeon 12.alatti könyvtárából és könyvesboltjából kölcsönöztem. Meleg és derűs helyiség volt ez a bolt a hideg és széljárta utcában, télen nagy kályha fűtötte, s mindenütt könyvek álltak, az asztalokon, a polcokon, új kiadású könyvek a kirakatban, a falon pedig híres írók fényképei, élőké és holtaké egyaránt. Valamennyi fénykép olyan volt, mintha pillanatkép lenne, még a halottak is úgy festettek rajtuk, mintha valóban élnének mg. Sylviának eleven, finom metszésű arca volt, barna szeme élénk, mint valami apró állatkáé, a pillantása kislányosan vidám, hullámos barna haját hátravetette szép homlokáról, s a füle alatt, barna bársonykabátjának gallérjánál egyenesre vágta. A lába csinos, természete nyájas, derűs, érdeklődő, bolondja az ugratásnak és a pletykának. Hozzám soha senki nem volt még olyan kedves, mint ő.
Ernest Hemingway: Vándorünnep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése