A történelem nagyban tesz Michael K érdemeire. A történelmet nem érdekli Michael K. Hősünk kezdeti együgyűségéből célt kovácsolva kivonja magát a történelem alól. Innen nézve azok, akik azt hiszik, alakítják a történelmet, poklot járatnak meg Michael K-val. Táborba zárják. Dolgoztatják. Michael K fölötte áll mindennek. Megszökik, agyonsanyargatott, éhség pusztította teste engedelmeskedik a lelkének. Michael K szabad. És többet tud az életről a maga együgyű módján, mint a katonák, az orvosok, ügyvédek, politikusok, vagy bárki. Michael K visszatér eredeti gyökereihez, visszatér a földhöz, ahonnan vétetett. Kizökken az időből, kizökken mindenből, mely szabadságát korlátozza. Azt a szabadságot, mely másokat megrémít, és rémületükben szögesdrótot feszítenek köré.
A történelem, az emberiség eddig megtett útja eltávolított bennünket emberi önmagunktól. Lehet, egy zacskónyi tökmaggal a zsebben újra kellene kezdeni? Kertészekből, egyszerű vadászokból lettek a katonák, papok, orvosok, tanárok, kereskedők. Őrök és foglyok. Sokan, talán túl sokan is gondolják azt-tévesen-,hogy felette állnak másoknak. És rettegnek a pillanattól, amikor szembesülnek vele:mindez nem igaz! Akárhány kilométernyi szögesdrótot feszítenek ki, akárhány golyó hagyja el akárhány fegyver csövét, akárhány mindent ígérő, semmit meg tartó hamis szónoklat is hangzik el, akármennyire is hiszi bárki azt, hogy hivatott a történelem, az emberiség sorsának alakítására, végül mindenkinek egy a sorsa. A szabadság szabad akarat! És ennek jó dolognak kell lennie! Jónak, mert...minden tábort körbevesz egy másik. És önmagunk köré is így építünk kerítést! Nincs mese, közös a sorsunk, és csak együtt éljük túl önmagunkat! Nem egymás fölé tülekedve, levetkőzve emberi mivoltunkat. Egymás mellett, elfogadva, megértve, segítve. Egyek vagyunk mind! Emberek! És az egymás felé nyújtott kéz ledönti a kerítéseket. A félelem épít táborokat. Ne félj attól, hogy embernek születtél. Ne félj a felelősségtől! Vess magot, és öntözd!
- A minap találkoztam egy emberrel-mondta-, aki szerint golyót eresztenek azokba, akik mások földjén kószálnak.
Jótevője megrázta a fejét.
-Én nem tudok ilyesmiről-mondta.-Én csak annyit tudok, hogy az embereknek segíteniük kell egymáson.
Az univerzális lelkek nem találnak otthonra ezen a földön-esetleg az Antarktiszon vagy kint a nyílt óceánon.
Kétségeim vannak afelől, hogy Felicity egyáltalán elgondolkodott-e valaha is az idő folyásáról, amint örvénylik és kavarog körülöttünk, a csatamezőkön és főhadiszállásokon, a gyárakban és az utcákon, a tanácstermekben és a kormányüléseken, először csak zavarosan, majd egyre letisztulva, míg a káoszból ki nem válik a forma, amelyben a történelem megmutatja győzedelmes önmagát. Hacsak nem tévesen ítélem meg őt, Felicityben fel sem merül, hogy hajótörött, aki kiraktak egy zsebkendőnyi időben, a várakozásidőben, a táboridőben, a háborúidőben. Számára az idő éppolyan teljes, mint bármikor azelőtt volt, még amikor lepedőt mos vagy padlót söpör, akkor is;miközben nekem, aki egyik fülemmel a tábori élet banális változásaira, másikkal pedig a Nagy Szerkezet érzékek fölötti forgására figyelek, az idő üressé vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése