Ota Pavel: A halak jegyében
A pedzővel, azaz csaknem tojásnagyságú úszóval való csukafogás viszonylag könnyű, de izgalmas foglalatosság. Órákig is várhatsz, míg a nagy úszó lemerül, és mikor végre megvan, elfog a remegés, vagy kiver a veríték. Valószínű ugyanis, hogy nem valami sneci harapott rá, ahogy a kis halat hívják, hanem egy usque tizenöt kilós hal.
Nyolc csukát vittünk haza akkor, azon az első napon. Híre ment, mint mikor valaki vargányát vagy áfonyát talál az erdőn. Egész sereg halász vonult ki. Csukaparadicsom volt akkor a Beruonka Skyjétől Bránovig. Apám több, mint százat fogott ki a szabadsága alatt, én hatvannégyet. Némelyikük igen jó húsban volt,akkor még nemigen dúskáltunk az enni- és füstölnivalóban, jó húsban kellett lenniük, ha a krivokláti hentes majdnem két kiló olvasztott zsírt adott az egyik csukáért, a krivokláti trafikos meg száz cigarettát a másikért, a mama ugyanis füstölt, mint a török. Ja, és ha jól megnézzük, sikerült megszabadítanunk a folyót a vad csukáktól szóval tulajdonképpen kifosztottuk. A folyóban csak a nagyobb, dörzsölt csukák maradtak, meg a bugylik, a csukagyerekek, azokat senki sem fogta, hacsak nem volt rabló az illető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése