NOVEMBERI DOMOLYKÓ

Nehéz a horgász élete, ha szombaton is melózik, főként, ha már benne a korban, a teste egyre restebb. Ilyenkor kell a fiatalosan tartott léleknek átvennie az irányítást. Különben meg marha egy világot élünk, hogy heti hat napot kelljen dolgozni, azért, hogy... de inkább hagyjuk, mert eret vágok magamon, vagy Izlandig meg sem állok. Tényleg, Izlandon van domolykó? Merthogy a Rábában van, még így november elején nagy bizonyossággal rájuk bukkanhatunk. Nem is kell hozzá más, csak néhány év tapasztalata, meg sok-sok megtett kilométer.

A kövezés mély vize nm ad halat, pedig egy hete még fogtam itt, ivadékhalakat is láttam. Viszont alatta , egy sekély, megcsendesedő vizű homokpadon sikerül előbb kapást elérni, majd pár percre rá a következő már kijön. Nincs negyven centi, de nem sokkal van alatta, kíméletből nem is mérem, pár fotó, és elengedem.

Megint a Kenart Hunter-t ették, kell még ebből a wobblerből szereznem, akárhogyan is. Látok még egy karvalyt, mostanában szinte minden alkalommal találkozunk,  ő nem kegyelmez a zsákmányának, mint én. Találkozom még egy sutával és a gidájával, aztán a bukó nap fényeiben hazatekerek. Holnap rabszolgaság, arra is készülni kellene valahogy, de még nem találtam ideális megoldást. Persze, dehogynem! Horgászom.