2013. október 14., hétfő

RENDHAGYÓ PECA

  -Szevasz! Tamás vagyok.
 -Szevasz!
 -Hétfőn egy villám-horgászat?
 -Naná! Hányra?
 -Nyolc, fél kilenc.
 -Rendben.
 -Szevasz!
 -Szevasz!

  Valahogy így kell sallangmentesen lebeszélni egy horgászatot!
  
  Gyorsan elpereg a két nap, kisütünk pár túrós batyut meg fahéjas kiflit, és már hétfő is van. Míg arra várok, Tamás letegye a szolgálatot, és befusson, nagy duzzogva végignézem a napfelkeltét. Annyira belemerülök a fertelmes látványba, késve veszem észre az elém/jobban inkább mellém/ kiálló őzet, és mire rákapom a gépet, szökellve elinal. Mindez a házaktól méterekre.

   Befut Tamás, gyorsan átvedlik civilből horgásszá és már repül is a pözsó!
  Rendhagyó lesz a mai peca, menet közben megálmodtam, ma csak fotózom, nem kergetem a pikkelyes cimborákat. Ehhez minden adott is, ragyogóan süt a nap/míg el nem kezdünk horgászni/, a folyó gyönyörű, kristálytiszta, a bot boldogabbik végén Tamással pedig tuti a halfogás. Hamarosan be is jelent egy kapás, de mire odaérnék, hala lemarad. Lesz itt fotóalany, kérem. Addig is keresek magamnak más témát.
   Önfeledten kezdenék elmerülni a harmat fürösztötte növények, az ezerszínű őszbe öltözött táj képi világában, és megunhatatlan hangulatában, de a napsütés mára befejezte, seszínűre kormosodik az ég. A fütyibe! Sokáig nem dohoghatok, Tamás újabb kapást jelent be, veszem is magam a gazba. Pofásabb csukával kelt birokra, már előtte táncol, vicsorog a bestia, ám nincs nálunk halkiemelő eszköz, és annál jobban féltem a halat, mintsem hogy nekiálljak fotózni, gyors megoldást kell találni, mielőtt a partmenti növényzetbe  veszekedne. A bot már nem bírná komolyabb egészségkárosodás nélkül a hal súlyát, én veszem ki végül a zsinórnál fogva/bírja a 13-as fonott!/
   Szép, 44 centis krokodil fogott a Yo-zuri Crystal Minnow, tovább erősítve legendáját, melyet csukafognyom-patina is bizonyít a felszínén. Bizony, megfordult már néhány ordas pofában! Természetesen a hal visszakerül a folyóba, nőj nagyra és sokasodj, cimbora!
  Szívom a fogam a fényhiány miatt. Még így, párába burkoltan, vesztett ragyogásban is ezer színnel kacsingat az ősz. A Marcal, legyen szó bármely napszakról, évszakról, mindig gyönyörű, megunhatatlan báját újra és újra látni kell.

   Tamás próbálja a jobbnál jobb helyeket csukára váltani. Sok keszeget látni, szép sügerekre is bukkanunk, ám nem akarnak portréhoz állni. Én meg próbálom a tompává silányult fényeket és az ősz színvilágát közös nevezőre hozni, több-kevesebb sikerrel. Merengésemből barátom hívó szava térít vissza a valóságba. Utasításának megfelelően valahol alatta kell partot érjek, jó hallal küzd, rám vár a kiemelés ismét. Leveszekszem a vízig, a következő kép fogad:a horgász áll a parton, kezében a bot karikában, a zsinór pedig egy vízbe dőlt fa, és a körülötte lévő növényzet alá fut valahová. Patthelyzetnek tűnik, ám nem lennénk vadvízen edzett sporik, ha nem oldanánk meg. Átveszem a botot/a fenébe, tényleg darabos hal van a végén!/, Tamás pedig az akadékoskodó akadót próbálja eltávolítani. Jaj, de gyönyörű csuka a vendégünk! Ügyködésünket siker koronázza, szabadon a zsinór, ugrom is a Nikon-ért.




    55 centis, egészséges példány. Pöttyet vérzik, a wobbler hátsó horga a szivárványlemezek közt talált helyet magának. Ám kopoltyú felől megrázkódtatás nélkül sikerül eltávolítani. Még szeretném a visszaengedést megörökíteni, kérésemre Tamás eltávolít egy belógó fűszálat;hala pedig vehemensen kiugrik a kezéből, a következő pillanatban már a megakasztás helyére is ér. Sebaj! Azért tömören és velősen:fasza volt!
  Tamás két bottal készült, egyiket a csukáknak szánja, másik botját apró műcsontival szerelte, hamarosan ezzel sikerül kicsördítenie egy vörösszárnyú keszeget. És hogy mindezt véletlenül se a véletlen számlájára írjam, következőleg még egyet partra segít. Hja kérem, ha ehhez is így ért az úr!
   Október közepében járunk, néhány hajnalon megmutatta az időjárás, ő bizony ne lacafacázik, néhány növény mégis dacol, virágaival igenli az életet.



   Dél körül kicsit vékonyodik a felhőzet,oszlik a pára, így már bátrabban fókuszálhatok távolabb is. Egyházaskesző néhány háza és templomtornya integet a távolból, a folyó melletti réten pedig szalmabálák figyelik egykedvű közönnyel a tovacsordogáló időt.





   Lassan szűkre szabott időnk végére érünk, barátomat hívja a szülői kötelesség. Záróakkordként még kihív-ha nem is az öregebbjéből-egy karakteresen pökhendi sügeret kerékcserére.
    Visszaérünk a hídra. Könnyű felismerni a folyó két szakaszát, jelesül a híd alattit és felettit. A híd fölött ilyen:
    a híd alatt meg hattyúkat tartalmaz. Öt anyányi, ám még barna csuhás idei fióka szerencséltetett bennünket szüleivel. Ám ők egy másik blogbejegyzés tartalmát adták.
   
   Mióta ismerem, sok balesetet elszenvedett már ez a csodás víz. Komoly vegyi mérgezéseket, legutóbb pedig a vörösiszap hömpölygött végig rajta. Ám mindannyiszor életre kelt, mert úgy néz ki, a Marcal-és vele az a táj, melynek szerves része és alakítója is egyben-ÉLNI AKAR! CSAK REMÉLNI MEREM, HOGY AZ, AKI ELLESI NÉHÁNY TITKÁT, HA NEM IS ANNYIRA, MINT MONDJUK ÉN, DE LEGALÁBB NÉMILEG MAGÁÉNAK ÉRZI, ÉS VIGYÁZZA A TŐLE TELHETŐ MÓDON!
   Szomorúan nagyon olyan világot élünk, ahol az értékek sárba-kárba vesznek, és rájár a rúd mindarra, ami magát megvédeni nem képes! Így van ez sajnos a természettel is! Állítólag mi, emberek vagyunk a teremtés koronái! Ez felelősséget jelent. Meg kellene próbálni e szerint élni! Nem olyan nehéz az! Annál is inkább, mert a saját emberi jövőnk is veszélyben van! Vigyázzunk a holnapra!
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 

7 megjegyzés:

  1. Gyönyörű környezet csodás halakkal!
    Gratulálok az íráshoz!
    Lassan csak el kéne látogatnom ehhez a kis folyóhoz, hisz rengeteg jó hír érkezik felőle!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenképp ajánlom, halai és a környezet egyaránt megéri!

      Törlés
  2. Micsoda képek! Le a kalappal!
    Csatlakozom Steve-hez, itt lakom 20-30 km-re és még nem voltam-e a csodás vízen, ezen változtatnom kell.
    A Tornán pecázgattam a vörösiszap előtt egy keveset, állítólag az is kezd helyrejönni, szerencsére a természet túléli az embert...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amennyiben elérhető távolságban laksz, ne hagyd ki! Igazi vadvíz, csodás környezet, horgászszívnek való víz! Köszönöm a dicsérő szavakat!

      Törlés
  3. Hihetetlenül megfogó színvilága van az ősznek és ezt te nagyszerűen megörökítetted! Gyönyörű képek, többször fogom látogatni az oldalad.
    Üdv. Földi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Amennyiben ráérsz, tapasztald meg saját szemmel, mit képes produkálni az ősz..:)

      Törlés
  4. jómagam is fotózgatok és horgászok, az ősz a kedvenc évszakom, így tudom miről maradok le ha nem megyek ki :) csak sajnos sosem elég a természetben töltött idő, abból meg kevés van. de igyekszem és jó átni, hogy vannak még igényes bloggerek, vagy inkább van egy új, akitől inspirációt kaphatok.

    VálaszTörlés