HA MÁJUS, AKKOR ŐZEK!

   Igen, őzek, meg persze gerlebúgás, pipacs meg hosszú combon rövid szoknya, de elsősorban őzek! Na most, az őzről, mint olyanról három dolgot kell és érdemes tudni: 1. a közeledben van és észrevesz. Kellemesen kiugrik eléd a vetésre, megáll... mit megáll, pózol, mint Kate Moss; mindaddig, amíg haladsz, de abban a pillanatban, hogy megállsz, mert elvárható minimum, hogy képre kerüljön, el is ugrik, a rálőtt kép meg paca. Aztán odébb újra megáll, te meg kicsavarodva a biciklivel a lábad közt az idegtől remegő kézzel próbálod megörökíteni. Aztán hagyod, az őz meg nekiáll legelni. Természetesen!

   2. Az őz messze van, de észrevesz! Ott legel a vetésben, ráesnek a kelő nap első sugarai. Csattanva vágod le a bringát, oda se bagóz. A vetés szélén leguggolsz, a szél rád fúj. Máskor, máshogy, másnál pont erre jönne, neked meg végig a seggét mutogatja, belefeledkezve a zsenge gabonába. Végig lent a feje, még agancsot sem mutat. Elunod, felállsz, észrevesz, elugrik.

  3. Közel van az őz, nagyon közel, de takarásban! Ballagsz a nyiladékon, és egyszer csak ott van. Leguggolsz, észre sem vesz, teszi a dolgát. Baromi közel van, meg május van, az összes bokor lombban, a fű meg anyányira nőtt, eltakarják. Felállsz, első kép még sikerül, aztán persze észrevesz. Vagy a legváratlanabb pillanatban ugrik eléd, úgy, hogy fel sem figyel rád, most már nem egyszerűen leguggolsz, lehasalsz, ponttá zsugorodsz, itt van 12 méterre és erre jön. Tíz perc után görcsöl a vádlid, sajog a hasfalad, az őz meg sehol. Felnézel, ott van, legel... legelt, mert észrevesz!

   Röpke két óra alatt rájössz, téged alapvetően nem is érdekelnek az őzek, te templomtornyot szeretsz fotózni, meg vasúti síneket. Se korán kelni nem kell, se bolond módjára ugrálni-bújkálni-hasalni-feküdni! Nem marnak a szúnyogok, és ha szerencséd van, a mobil fagylaltárus is épp arra jár.
    Aztán a következő hajnalban megint ott vagy, lesed az őzeket, ők meg hülyét csinálnak belőled! Így megy ez!